Kiberbiztonsági kockázatkezelő

A szervezeten belüli biztonság javítása érdekében a számítógépes rendszeren belüli sebezhetőségek észlelése érdekében végrehajtott fellépések összessége. Céljuk az adatsértések és -fenyegetések azonosítása és kezelése egy hálózaton belül.

A belső kockázatkezelési politikák, amelyek egy informatikai környezetben azonosítják, értékelik és rangsorolják a kockázatokat. Az üzleti célok elérését befolyásoló káresemények előfordulásának minimalizálására, nyomon követésére és ellenőrzésére alkalmazott módszerek.

Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) rendszerek és adatok biztosítására kidolgozott bevált gyakorlatok és iránymutatások. A szabványok, mint például az ISO 27000 sorozat, keretet biztosítanak a hatékony biztonsági ellenőrzések végrehajtásához – beleértve a belépési ellenőrzést, a kockázatértékelést és az incidenskezelést –, valamint a szervezet megfelelőségének biztosításához.

Biztonsági kockázati tényezők, mint például a hardver- és szoftverelemek, az IKT hálózatok eszközei, interfészei és politikái, a biztonsági fenyegetések súlyosságának és következményeinek értékelésére alkalmazható kockázatértékelési technikák, valamint az egyes biztonsági kockázati tényezőkre vonatkozó készenléti tervek.

A szoftverek, az IKT rendszerek és a hálózati teljesítmény elemzésére alkalmazott módszerek, amelyek iránymutatást nyújtanak az információs rendszereken belüli problémák kiváltó okainak kezeléséhez. A módszerek elemezhetik az erőforrások szűk keresztmetszeteit, a kérelmezési időket, a várakozási időt és az összehasonlító teljesítményértékelés eredményeit.

Az a vállalat által meghatározott terv, amely meghatározza az információbiztonsági célkitűzéseket és a kockázatok csökkentésére irányuló intézkedéseket, meghatározva a az ellenőrzési célkitűzéseket, a mérőszámokat és a referenciamutatókat, egyúttal megfelelve a jogi, szervezeti és szerződéses követelményeknek.

Azok a módszerek és bevált gyakorlatok, amelyek megvédik az IKT-rendszereket, -hálózatokat, számítógépeket, eszközöket, szolgáltatásokat, folyamatokat és embereket az eszközökhöz való jogosulatlan hozzáféréssel, módosítással és/vagy szolgáltatásmegtagadással szemben.

A kibertámadásokkal szembeni védelemre (felderítés, nyomon követés és helyreállítás) használt módszerek, technológiák és technikák. Ezek a kibertámadások számos támadási vektort foglalnak magukban, például rosszindulatú szoftvereket, szolgáltatásmegtagadási (DoS) támadásokat és adathalászatot. Az alkalmazott módszerek néhány példája a behatolásmegelőző rendszerek (IPS), a tűzfal, a vírusirtó program, a behatolásérzékelő rendszerek (IDS), a kiberbiztonsági képzés, a biztonsági mentés, az információbiztonsági irányítási rendszer (ISM), a többtényezős hitelesítés és a figyelemfelkeltés.

Olyan útvonalak vagy módszerek, amelyeket a fenyegető szereplők konkrét szervezetek információs hálózatai vagy rendszerei sebezhetőségeinek kihasználására használnak, és amelyek hatással vannak azok elérhetőségére, integritására és bizalmas jellegére. A támadási vektorok közé tartozhatnak a pszichológiai manipuláció taktikái, például adathalász e-mailek vagy a pretexting, az SQL-befecskendezéshez hasonló technikai visszaélések, valamint a puffer-túlcsordulásos támadások.